Magyarországi koronglövő versenyek szubjektív(!!!) értékelése

Korongvadász-Objektív

Korongvadász-Objektív

Visszatértem! Hiányoztam? :)

2020. február 14. - Gróf Senkiházi

Be kell vallanom, hogy a tavalyi év nem, illetve nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt anno terveztem. Anno még az volt a terv, hogy minden versenyről írok, ahová eljutok. Meg is írtam az első kettőt, aztán valahogy elmaradt. Nem volt különösebb oka, egyszerűen csak nem volt kedvem, valahogy nem ment az írás. Nos idén újra nekifutok, hátha jobban fog menni...

Akkor kezdjük is az első bejegyzést egy kis visszatekintéssel. Igazán mozgalmas volt a 2019-es év. Mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten. Ebből kicsiny országunk is kivette a részét rendesen, hisz rendeztünk egy Sporting EB-t és Compak VB-t, illetve egy Compak GP-t. De kezdjük előbb a hazai versenyekkel. 

Hazai viszonylatban is voltak nagyon jó versenyek, illetve közepesen szarok. Elindult valamiféle színvonal emelkedés a hazai pálya állítás tekintetében. Egyre több lőtéren dobnak érdekes/technikás korongokat, ami jó, mert fejlődik a magyar lövésztársadalom. Bár ez a fejlődés még mindig messze van bármelyik másik európai országtól. De nem nagyon tudunk mit tenni. Puskás Öcsi bácsi is megmondta: "Kis pénz, kis foci". Ekkora nevezési díjból nehéz nagy fejlődést elérni. De hiába lenne komoly fejlődés (mondjuk ha drasztikusan nőnének a nevezési díjak), ahhoz kellene a következő lépcső, hogy a lőterek ne arra rendezkedjenek be, hogy egyszer beállítanak egy gépet év elején és év közben pedig csak a lőálláson mozdítanak. Tudom, lustaság fél egészség, de akkor is. Legyünk már (legalább) annyira igényesek, hogy negyedévente kitalálunk valami teljesen újat, mert a nagyobb külföldi lőtereken kb havonta állítják át a pályákat. (Itt most ne Konopiště-re gondoljunk, ahol kb 10 éve ugyanazok a korongok vannak) A mai rohanó világban több kell, mint amit a legtöbb hazai lőtér produkál, már ami a pályákat illeti. Ami a lövők és a versenyek kapcsolatát illeti, kétféle verseny volt. Az egyik, amit megnyert Szakács Zoli, és a másik, ahol dobogón volt. Néha-néha előfordult olyan is, hogy nem sikerült a dobogó, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő is emberből van és nem mindig jön össze minden (volt, hogy szó szerint elfosta a versenyét... :D). Persze a sikereket kirakta a fb-re (mert ugye, miért ne?!), aminek nem mindig örültek az irigyek... Volt olyan, hogy olvasom a kommentet a fb-n, hogy "Szép volt Zoli, gratulálok, blablablaaa", majd a következő versenyen meg hallom, hogy könnyű neki, mert "beedzi" a pályákat, meg hasonlók. Kérdem én: és akkor mi van??? Neked is van lehetőséged, hogy megtedd ugyanezt, csak lusta vagy, nincs pénzed, nincs időd, stb. Szerintem nem irigykedni vagy pofázni kell, hanem összekapni magad és utána csinálni vagy csak simán jobbnak lenni. Ja, hogy a szánkat jártatni könnyebb? Persze, ezt mondani könnyű, de sajnos rengeteg az olyan példa, aki ezt minden versenyen produkálja, mármint azt, hogy nem tesz semmit a fejlődésért, inkább a száját jártatja. 

A nemzetközi versenyek óriási sikert arattak. A Sporting EB a helyszínnel olyat hozott a korongvadász életbe, amit még egy darabig emlegetni fognak, az biztos. Egy külföldi barátom kérdezte, hogy "milyenek a hátterek a versenypályákon?", amire megkérdeztem tőle: a Marson lőttél már? :D Persze tátva maradt a szája. Pedig nem hazudtam. Sajnos az időjárás nem fogadta a kegyeibe a rendezőket, mert ugye szinte végig szakadt az eső, de ez a többségnek nem szegte kedvét és inkább élvezte a különleges pályákat, mint az időjárás miatt bosszankodjon. Maguk a pályák roppant változatosak voltak. Volt könnyűnek tűnő nehéz állás, volt olyan amire mindenki azt mondta, hogy "ANYÁD" és közben meg a többség telelőtte. És persze voltak olyan technikás pályák, ami azért rendesen megszórta a mezőnyt. (Értsd Promatic pálya, ahol asszem 4 db 25 született, amiből kettőt magyarok produkáltak Szerdahelyi Andris és Kürti Pisti személyében. Nekem nem sikerült annyira az a pálya, nem sikerült maradandót alkotnom.. :( ).  Az már biztos, hogy ha ezt a színvonalat sikerül átmenteni a 2021-es VB-re vagy esetleg még kicsit megfejelni azt, akkor az lehet majd minden idők legjobb VB-je. A helyszín úgy néz ki adott, a többi csak a szervezésen múlik.

A Compak VB-re sem lehetet panasz. Bár azért ott előfordultak kisebb hibák. Nehezen tudták az időket tartani, szinte folyamatos volt a csúszás, aminek okát többnyire a pályákban lehettet keresni. Hiába voltak "fürgék" lövők, ha néhány korong nagyon sokáig volt a levegőben és persze voltak akik ezt kihasználva jó későn is lőttek rá. Az vezérlő elektronikával is előfordultak kisebb galibák, de ezek nem hátráltatták annyira a versenyt. A bírók is megtettek mindent, hogy kedvesen ugyan, de azért hajtsák a lövőket annyira, amennyire csak lehet. A pályák nagyon technikásak voltak. Rengeteg volt az olyan korong, ami egyszerűnek tűnt, de messze nem voltak egyszerűek. Maga a helyszín sem volt mindennapi. A nagy terek, a dombok, a lankák, a fák, mind-mind nehezítették, hogy a lövők meg tudják ítélni, hogy egy-egy korong mit is csinál pontosan. Ahogy én látom, a Compak pálya állítás is elindult abba az irányba, hogy legyenek olyan pályák, amik kicsit szórják a mezőnyt. Ezzel nincs is semmi baj addig, amíg ezt oly módon teszik, hogy a lövőknek nem tűnik fel.(Upsz, akkor lehet, hogy most elszóltam magam?! :) ) 

Nos kb ennyi volt röviden a 2019-es év. 

Maradok tisztelettel:

Gróf Senkiházi

A bejegyzés trackback címe:

https://sportingclay.blog.hu/api/trackback/id/tr8515473572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása