Tudom, én hibáztam. Ezt kellett volna az első posztnak kirakni. Nem így történt, bocsánat.
Akkora fos cunami indult el az előző posztom nyomán, amit nem hagyhatok szó nélkül. Mindenki tudni véli, hogy ki vagyok (szerintem inkább csak tippelnek). Mindenki megmondó embernek tart, ami nettó faszság. Mindenki szid-szapul, mert le merem írni a véleményem, még ha csak "anonim" módon is. Mindenkit zavar, hogy írok és mégis elolvassa.
Muszáj vagyok néhány dolgot tisztázni:
1. Magamnak írom a blogot, van (mindig is volt) bennem egy adag exhibicionizmus, amit így élek ki és kevesen tudják (még a feleségem sem), hogy ez bennem van. Az csak plusz, ha valaki elolvassa és okul belőle.
2. Nem megmondó ember vagyok, csupán véleményt formálok.
3. Nem akarom és terveim szerint nem is fogom soha felfedni, hogy ki vagyok. Csak egy nagyon-nagyon szűk réteg tudja, hogy ki vagyok és bennük megbízom. Ebbe kérlek törődj bele.
4. Tudom, hogy a szavaim hatására nem fog változni semmi, a magyar ember nem így működik, ő mindent IS jobban tud.
5. Azért nem a rendes nevemmel írok, mert tudom, hogy a következő versenyen nekem esnél, hogy miért írtam rólad azt, amit írtam. Hidd el, az inkognitó mindkettőnket véd.
6. Azt is jó, ha tudod, hogy nem mindig egyedül írok, vannak akik segítenek, akik megnézik, amit ki akarok rakni és együtt finomítunk rajta.
7. Addig fogom írni, amíg kedvem van hozzá.
Ezek fényében a következőket kérem:
- Ha nem tetszik, amit írok, NE OLVASS!
- Ha nem értesz velem egyet, akkor mondd el, hogy Te hogyan gondolod (kommentelj), hidd el, érdekel.
- Ne gyárts összeesküvés elméleteket, saját gondolatok, amiket itt megfogalmazok, nem irányít senki.
- Ha olvasol, de nem tetszik, akkor is próbáld meg elfogadni, hogy nekem más a véleményem.
- Nem kell, hogy szeress, a szereteted nélkül is tudok írni.
Viszont, ha olvasol és tetszik, amit írok, akkor szeretettel várlak vissza. Hiszek benne, hogy mindenen lehet javítani, mindent jobbá lehet tenni, de ehhez összefogás kell. Együtt kell akarni, különben soha semmi nem fog változni, fejlődni. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyszerű, tudom, hogy nagyon sokan félnek a változástól, tudom azt is, hogy ez nem lesz könnyű. De hiszek benne, hogy nem lehetetlen. Sokszor mondtam már, hogy nem elég, ha csak egy ember akarja, mindenki kell hozzá. Lehet, hogy lesznek zsákutcák (voltak is), de az fontos, hogy ha valamiről kiderül, hogy zsákutca, akkor engedjük el, ne ragaszkodjunk hozzá. És ugyanígy igaz az is, hogy ha egy zsákutcában már jártunk, oda ne menjünk be mégegyszer.
Remélem most már érted, hogy mit és miért csinálok?!
Gróf Senkiházi
