Lassan egy éve indítottam ezt a blogot azzal a (nem titkolt) szándékkal, hogy kicsit görbe tükröt mutassak a magyar lövész társadalomnak, de még inkább a versenyt rendező hazai lőtereknek. Eleinte, ahogy hallottam, nagy volt a felháborodás, mert ugyan mit képzelek magamról, hogy el merem mondani le merem írni a véleményem. Persze, fájt, főleg amikor rávilágítottam az esetleges hibákra vagy hiányosságokra. Volt aki írt, hogy az ő lőteréről ne írjak, mert nem akarja (a sors fintora, hogy nem is írtam, eddig). De amikor dicsértem valakit, akkor megjöttek, hogy a másiknak meg nyalok. Ez van, nem tudok, de főleg nem is akarok mindenkinek megfelelni. 

Mégis, annak ellenére, hogy nagy volt az ellenállás, azt láttam, hogy egyes lőterek elkezdtek fejlődni. Na nem arra gondolok, hogy vettek plusz 20 gépet, hanem, hogy amilyük van, azt megpróbálták ésszel beosztani/használni. És akárki akármit mond, volt fejlődés. Páran komolyan vették a kritikát és változtattak, elkezdtek jobb versenyek lenni, átgondoltabb, élvezhető pályát kaptak a lövők a pénzükért.

Persze itt is, mint a világon bárhol, minden csoda 3 napig tart. Ahogy én elhagytam az írást ,úgy kezdett esni a színvonal. Nyilván nem azt mondom, hogy ez mind, a javulás, a fejlődés miattam volt, de úgy gondolom, hogy volt hozzá közöm. Ezen a felismerésen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy folytatom a blog írását. És most próbálok picit tovább kitartani és minden versenyről írni, ami megjelenek. Illetve több versenyre elmenni, félretéve minden, a lőtérrel vagy annak vezetőjével szembeni fenntartásaimat.

Szóval lehet rettegni... :)

Gróf Senkiházi